A Tollaslabda Magazinnál igyekszünk kicsit értékelni az olimpián történteket és az erősebb nemzetek teljesítményét vesszük górcső alá. Kína és Indonézia után a harmadik részben Dél-Korea következik.
Összességében Dél-Korea 7. tollaslabda aranyérmét szerezte An Se-young, amivel az ország kifejezetten előkelő helyen áll az örökrangsorban. Ugyanakkor ezeket a sikereket jobbára a 90-es években és az ezredforduló utáni időszakban érték el és a 6. illetve a 7. aranyérem között eltelt 16 esztendő.
An Se-young győzelmét talán még a tollaslabdával foglakozó sajtó sem értékelte igazán a helyén, hiszen a 22 éves versenyző világelsőként és regnáló világbajnokként érkezett Párizsba. Ezek alapján semmi extra nem történt, de akik követték az elmúlt hónapokat, azok láthatták, hogy milyen fájdalmakat viselt el és sérülten versenyezve is elérte célját. An Se-young a torna során ráadásul legyőzte az őt talán legjobban ismerő Akane Yamaguchi-t, a bombaformában játszó Gregoria Mariska Tunjung-ot és a mindig veszélyes He Bing Jiao-t is.
Női egyéniben volt még egy dél-koreai induló Kim Ga Eun személyében. Ő An Se-young-hoz hasonlóan szintén nem volt 100%-os állapotban és az olimpiát megelőző 4 hónapban nem is tudott versenyezni. Kim Ga Eun számára Tunjung jelentette a végállomást, aki egy nagyon szoros meccsen búcsúztatta őt a legjobb 16 között.
A dél-koreai csapat leggyengébb pontja évek óta a férfi egyéni. Ezúttal Jeon Hyeok-jin képviselte őket ebben a versenyszámban, de a 29 esztendős játékos nem tudta megismételni Heo Kwang-hee tokiói teljesítményét (amikor kiejtette az első kiemelt Kento Momota-t) és már a csoportkör végén búcsúzott a küzdelmektől.
Sokat vártak a szurkolók a páros játékosaiktól elsősorban a 2024-es világbajnokságon duplázó Seo Seung Jae-től. Férfi párosban Kang Min-hyuk oldalán a negyeddöntőben maradtak alul a tavalyi VB-döntő visszavágóján Astrup és Rasmussen ellen. Seo vegyesben egy körrel tovább tudott jutni, de az érem végül Chae Yu Jung-al sem jött össze, miután az elődöntőben és a bronzmeccsen is vereséget szenvedtek.
A dél-koreai szurkolók egyik szeme sírt, de a másik nevetett hiszen az elődöntőben Seo-ék egy házirangadón maradtak alul a Kim Won Ho / Jeung Na Eun párossal szemben. Kim és Jeung egyébként a csoportkör során két vereséggel és egy győzelemmel álltak és csak jobb szettarányuknak köszönhetően jutottak tovább. Az egyenes kieséses szakaszban azonban remekeltek és végül ezüstérmesek lettek.
Női párosban az idei szezont bombaformában teljesítő Baek Ha Na / Lee So Hee kettős az egyik fő esélyesnek számított előzetesen. A torna során azonban nem tudták azt a játékot produkálni, amivel többek között All England-et, Ázsia-bajnokságot és az Indonesia Open-t is nyertek és már a negyeddöntőben búcsúztak a párizsi játékoktól. Már a csoportkör során is beleszaladtak egy meglepetésvereségbe a dán Fruergaard / Thygesen kettőssel szemben és „csak” a második helyen jutottak tovább. Ezt követően a nagyon lendületes játékot produkáló Liu Sheng Shu / Tan Ning kettős ellen kellett volna kiharcolni a legjobb 4 közé kerülést, de ez már nem sikerült.
Hasonló sorsra jutott Kim So Yeong és Kong Hee Yong is, akik a tokiói bronzérmük után ezúttal a negyeddöntőben estek ki. Ők egyébként megnyerték a csoportjukat, többek között a később bronzérmes Matsuyama / Shida párost is legyőzve, de az egyenes kieséses szakaszban Pearly Tan és Thinaah Muralitharan játékára nem találták meg az ellenszert.
Összességében tehát Dél-Korea 4 versenyszámban is aranyesélyes versenyzőket tudott kiállítani, de végül „csak” két érem jött össze. Ráadásul az ezüstöt egy olyan páros szállította, akiktől talán kevésbé vártak kiemelkedő eredményt. Ezt fel lehet fogni negatívan is, de azt hiszem a szurkolók igyekeznek inkább arra koncentrálni, hogy 16 év után ismét van olimpiai bajnokuk tollaslabdában is.