Dánia:
Az európai ország tradicionálisan erős a férfiakat érintő versenyszámokban, de a Thomas Kupa aranyérem még „csak” egyszer, 2016-ban jött össze. Abból a csapatból Viktor Axelsen, Kim Astrup és Anders Skaarup Rasmussen maradt hírmondónak. Az idei keret is bombaerősnek tűnik és merítési lehetőség is van bőven.
Egyéniben a csapat két sztárja Viktor Axelsen és Anders Antonsen. Egyre jobb formát mutat Rasmus Gemke is, aki megbízható harmadik pályás játékos lehet, de Magnus Johannesen vagy akár Mads Christopersen is bevethető már ezen a szinten is, ha a szövetségi kapitány úgy dönt.
Az Astrup / Rasmussen kettős már sokadik virágzását éli, de talán a tavaly nyári formájuk volt eddig a legerősebb. Ha azt megközelítik, akkor kevés csapatnak lesz esélye a dánok ellen. A második számú páros posztra is van megfelelő jelölt, hiszen Frederik Søgaard és Rasmus Kjær rengeteget fejlődött az elmúlt egy évben és már az előkelő 17. helyen állnak a világranglistán. A jelen mellett a jövő is fényes lehet, hiszen a 20-as éveik elején járó William Kryger Boe / Christian Faust Kjær duó remek játékkal rukkolt elő a Spain Masters tornán. További választási lehetőséget biztosít a világranglistán 36. Vestergaard / Lundgaard páros és a vegyesben top 10-es Mathias Christiansen is.
Malajzia:
A malájok esélyeit nagyban befolyásolja majd Ng Tze Yong felépülése és formája. A korábban ötszörös bajnok nemzet már 32 éve várja újabb sikerét és a jelenlegi játékosállománnyal nem is tűnik lehetetlennek.
Ehhez persze mindenkinek bombaformában kellene lenni. Lee Zii Jia a csapatversenyekre általában összekapja magát és most is nagy szükség lesz a szolgálataira. A csapat legnagyobb sztárja mellett Ng Tze Yong lehetne még biztos „kezdő”, de a fiatal játékos részvétele kérdéses egy makacs sérülés miatt, ami az olimpiai álmaitól is megfosztotta őt. Leong Jun Hao jó lehet a harmadik pályás meccsekre, de ha előrébb kell játszania, az már lehet, hogy túl nagy falat lenne neki. A fiatalabbak közül Eogene Ewe és Justin Hoh is bekerülhet a keretbe képességeik alapján.
Párosban nagyon nagy a variációs lehetőség. Az Aaron Chia / Soh Woi Yik kettős mögött legalább 5-6 közel azonos erősségű párossal rendelkeznek. A világranglista alapján a rutinos Ong és Teo lehet a második választás, de a Goh Sze Fei / Nur Izzudin, a Man Wei Chong / Tee Kai Wun, a Choong Hon Jian / Haikal és a Junaidi Arif / Roy King Yap kettősök szerepeltetésével sem nyúlnának nagyon mellé. Sőt az aktuális forma inkább a fiatalabbak mellett szól.
Hongkong:
Az ázsiai városállam csapata komoly vetélytársa a lényegesen nagyobb lakosággal rendelkező országoknak is. Korábban már eljutottak a legjobb 8 közé és idén is ez lehet a céljuk, igaz ez nem ígérkezik könnyű feladatnak.
Amennyiben két sztárjátékosuk, Lee Cheuk Yiu és Ng Ka Long Angus is a legjobb formáját tudja hozni és Chan Yin Chak vagy a 19 éves Jason Gunawan is fel tud nőni a szintjükre, akkor bárkire veszélyesek lehetnek.
Párosban nincs olyan egységük, akik rendszeresen a legmagasabb szinten versenyeznének, de ez nem jelenti azt, hogy esélytelenek lesznek. A hongkongiak titkos fegyvere a két vegyes sztár, Tang Chun Man és Lee Chun Hei Reginald lehet. Akár együtt is bedobhatják őket egy nagyon erős második pályás párosként, de az egyébként együtt versenyző Law Cheuk Him és Yeung Shing Choi között is „szétoszthatják” őket két hasonló erősségű duót létrehozva.
Algéria:
Afrika egyetlen képviselője Algéria lesz. A kontinens sokat fejlődött tollaslabda terén is, de ez vélhetően még mindig kevés lesz a komolyabb eredmény eléréséhez.
A csapatból talán Adel Hamek neve lehet ismerős, aki egyéniben és párosban is nyert már Afrika-bajnokságot, illetve a Mammeri / Medel kettős, akik az aktuális világranglistán az 59. helyen állnak.
Dánia és Malajzia a végső győzelemre is esélyes lehet, igaz a maláj válogatott egyénik terén elég „törékeny” jelenleg. A hongkongi csapat harmadik erőnek minősül ebben a négyesben, de ha lehetőséget kapnak akkor azt könyörtelenül ki fogják használni, hiszen a várható kezdőcsapatuk nem sokkal gyengébb, mint a riválisoké.