A Tollaslabda Magazinnál a következő napokban igyekszünk kicsit értékelni az olimpián történteket és az erősebb nemzetek teljesítményét vesszük górcső alá. Az első részben Kínával foglalkoztunk, most jöjjön a sportág másik nagyhatalma, Indonézia.
Az indonéz tollaslabdázókra sok mindent lehet mondani az elmúlt időszakban, de azt semmiképp sem állíthatjuk, hogy kiegyensúlyozottan teljesítenének. A szurkolók legnagyobb bánatára az olimpiai idején a legtöbb játékosuknál épp hullámvölgy következett, de a sorsolással sem lehetettek kibékülve. Az idei volt a második olyan olimpia, ahol Indonézia nem szerzett aranyérmet tollaslabdában, korábban erre csak a 2012-es londoni játékokon volt példa.
A csapat legnagyobb sikerét Gregoria Mariska Tunjung érte el, aki bronzérmes lett női egyéniben. A 25. születésnapját az olimpia után ünneplő klasszis az egész torna során remekelt és még a későbbi aranyérmes An Se-young ellen is közel volt a győzelemhez az elődöntőben. Tunjung a bronzérmet végül meccs nélkül szerezte meg Carolina Marín sajnálatos sérülése miatt.
Sokat vártak a szurkolók és a szakvezetés a férfi egyéniben induló játékosoktól is. Jonatan Christie és Anthony Sinisuka Ginting egyaránt kiemelt volt és a legtöbb szakértő az esélyesek közé sorolta őket. A tavasszal remeklő Christie az egyik legnehezebb csoportba került, ahonnan végül nem is tudott kijönni, miután Lakshya Sen legyőzte őt. Nem sokkal később a tokiói játékokon bronzérmes Ginting is hasonló sorsra jutott, őt a hazai pályán szereplő Toma Popov ütötte el a folytatástól.
Női párosban Apriyani Rahayu-ban bízhattak, aki Tokióban Greysia Polii oldalán már felért a csúcsra. Párizsban Rahayu már Siti Fadia Silva Ramadhanti-val próbált szerencsét, de végül szettet sem sikerült nyerniük és csoportjuk utolsó helyén végeztek. A teljesség kedvéért érdemes hozzátenni, hogy a tavaly világbajnoki döntőig jutó páros hónapok óta sérülésekkel küszködik és most sem voltak 100%-os állapotban, ráadásul ők is az egyik legnehezebb csoportba kerültek.
Vegyesben nem voltak igazán komoly elvárások, de Rivaldy és Mentari kifejezetten jól kezdték a menetelést. Első mérkőzésükön rögtön legyőzték a Kim Won Ho / Jeung Na Eun duót, amivel közel kerültek a legjobb 8 közé jutáshoz is. A következő mérkőzéseiken azonban nem jött ki a lépés és végül két vereséggel a csoport utolsó helyére csúsztak vissza, miközben az általuk legyőzött dél-koreai kettős továbbjutott és egészen a döntőig menetelt.
Indonéziában a legnagyobb hagyománya a férfi párosnak van, ez az a versenyszám, amiben a legsikeresebbek voltak az elmúlt évtizedek során. Ugyanakkor olimpiai érem már 2008 óta nem jött össze ebben a „műfajban”, ami talán még nagyobb terhet tett az itt induló Alfian és Ardianto vállára. Az egykori világelsők gond nélkül jutottak tovább a csoportból, de a negyeddöntőre pechükre az első kiemelt Liang / Wang duót kapták. Az Alfian / Ardianto páros jól küzdött, de a kínaiak végül két szoros szettben nyertek. Tehát a kétszeres All England címvédők érem nélkül maradtak, így nem sikerült megtörni a 16 éve tartó átkot.
Mindent egybevetve az indonéz sportvezetők nem lehetnek elégedettek, hiszen sportolóiknak nem sikerült igazán jól a formaidőzítés és sok esetben a szerencse sem állt a piros-fehérek mellett.